3. születésnapi összegző

A nyári pihenőről visszatérve ismét belevetettem magam a tanácsadásokba. Tegnap az egyik vendégem megkérdezte, mióta foglalkozom ezzel, és bizony rá kellett jönnöm, hogy most már több, mint három éve. Egész pontosan 2022 augusztusában vágtam bele ebbe a segítő szakmába, és azóta sem bántam meg, sőt....

Az ősz számomra mindig egy kicsit a befelé figyelés, számvetés ideje is. Ez az évforduló pedig arra ösztönzött, vegyem sorra, melyek a legfontosabb tapasztalataim az elmúlt évek során. Bár minden tanácsadás más (ez benne talán a legjobb), mégis vannak közös vonások.

Mit tanultam saját magamról és a szakmáról három év alatt? Jöjjenek a legfontosabbak!

1. A tanári véna mindig jól jön

Már a kezdetek során rájöttem arra, hogy a tanári tapasztalatok a tanácsadás során is jól jönnek. Hiszen itt is tudást adok át, és ha valami nem teljesen egyértelmű a vendég számára, azt egy apró fintorból, tekintetből is észreveszem. Nem ráerőltetek színeket a vendégeimre, hanem a megfelelő módszereket alkalmazva vezetem őket, így bennük sincs kérdés az elemzés végére atekintetben, hogy mely színek vagy szabások előnyösek a számukra.

2. A figyelmem az erősségem

Alapvetően megfigyelő típus vagyok, ez pedig elengedhetetlen ehhez a munkához. A legtöbb esetben egy útját kereső, kissé bizonytalan hölgy/úr érkezik. Egyáltalán nem mindegy, hogyan reagálunk minderre, milyen szavakkal tereljük a számára legelőnyösebb megoldások felé. Kellő finomság, türelem szükséges ahhoz, hogy a vendég ne feszengjen órákon át egy nagy tükör előtt smink nélkül. 

3. A tanulásnak soha nincs vége

Az első képzésem óta, amely során a stílustanácsadás alapjait sajátítottam el, folyamatosan tanulok: a férfi és a menyasszonyi stílus fortélyait is elsajátítottam. Így minden életszakaszban a vendégeim segítségére lehetek. Mivel számomra ez egyáltalán nem a hagyományos értelemben vett tanulás, sokkal inkább hobbiként élem meg, így természetesen már egy következő tanfolyamot is kiválasztottam. Ezúton is szeretném megköszönni Fehér Tündének az eddigi képzéseket, a közös munkát, azt hiszem, túlzás nélkül nevezhetem mentoromnak. 

Őszintén szólva az elmúlt három év szakmai tapasztalatai felülmúlták az elvárásaimat: legalább annyit kaptam vissza a tanácsadások során, mint amennyi energiát beletettem. És ami a legfontosabb: továbbra is hobbiként élem meg, amit szerintem nagyon kevesen mondhatnak el a munkájukról.